2014. április 22., kedd

II. Part 22 - Add a kezed! -

Sziasztoook! Próbálkoztam írni, írni, de nem tudom, hogy ez hosszúnak mondható-e. Kicsit szomorú voltam amiért csak 3 (?) komment jött :o Nem is értem, hogy hogy történhetett ez, mikor a múltkor 5 komi volt. Remélem ehhez a részhez több jön, na de nem húzom az időt jó olvasást!! :)

22. rész

A napfényi cirógatni kezdték az arcomat és már én is éreztem, hogy ideje lenne felkelni. Az oldalamon feküdtem, Zayn keze pedig a csípőmön pihent. Kifli pózban aludtunk. Szorosan ölelt magához és bármennyire is nem volt kedven kikelni mellőle muszáj voltam. Óvatosan lehámoztam magamról a kezét és kibújtam mellőle. Felültem az ágyra és egy ideig a falat néztem magam előtt. Zayn mocorogni kezdett és hümmögni, mire elmosolyodtam. Olyan aranyos amikor alszik.

***

A konyhában álltam és csináltam a szalonnás rántottát. Ezt legalább, mind a hárman szeretjük. Odasétáltam a konyhaszekrényhez és kivettem belőle a tányérokat. Egyesével tettem rá az ételt majd az asztalra. Ásítást hallottam a folyosóról, gondolom valamelyik felébredt. Még csak fél 9 szóval Zayn nem lehet. Tízkor is alig tudom kirángatni az ágyból, nemhogy fél kilenckor. -Jó reggelt. - üdvözölt Dus.

-Neked is. Ott a reggeli az asztalon. - mondtam neki, miközben mosogattam.

-Nekem? - kérdezte meglepődve.

-Három tányér van az asztalon, nem de? - fordultam felé és rámosolyogtam.

-Errrrm, köszi. - mosolygott vissza és leült enni. Két pofára falta a kaját, hümmögött is hozzá egy sort. Ezek szerint ez most jóra sikerült... Ritka alkamak egyike.

-Megyek felkeltem csipkerózsikát. -közöltem Dustinnal. Vállatrántott és evett tovább. Halkan nyitottam be a szobába, még mindig alszik.Sajnos megkell, hogy törjem édes álmát, mert nem fogok arra várni, hogy majd Őnagysága magától keljen fel, mert nincs kedvem délig várni a társaságára.

Odasétáltam az ágy oldalához és leültem. Megsimogattam a karját. -Hé bébi, ideje felkelni! - suttogtam neki. Odahajoltam hozzá, hogy adjak neki egy puszit, amikor hirtelen az ágyban találtam magam. Sikítottam egyet amikor átdobott magán. -Te sunyi! - ütlegeltem meg nevetve a mellkasát.

-Jó reggelt. - túrt bele a hajába álmosan.

-Kész a kaja. - mosolyogtam rá és adtam neki egy puszit.

-Inkább maradnék veled itt az ágyba. - húzott oda magához. Kezét a derekamra tette. Adott egy csókot, majd beszélni kezdett.

-Akkor ma elmegyünk a vidámparkba. - jelentette ki és kiszállt az ágyból. Nagyokat pilláztam és követtem őt a szememmel.

-Hát ezt jól elhitted. - nevettem.

-Tudom, hogy eljössz. - kacsintott és felvette a pólóját.

-Nem kène felhìvni Niallt vagy Louist? - váltottam témát. Nem válaszolt pedig tudom, hogy hallotta.

-Zayn! - emeltem fel a hangom.

-Nem, nem kell! - válaszolt feldúlva.

-Ó, igazán? Ők eddig az egyetlen normális barátaid. - vágtam a fejéhez. Kimásztam az ágyból.

-Ja, persze. - rántott vállat.

-Elmondanád, hogy mégis mi a franc bajod lett velük hirtelen? - tártam szét a karjaim.

-Egy szó. - sóhajtott. - Harry.

Harry...

-Attól, hogy Harryvel összekaptatok nem kell Niallal és Louisval is így viselkedned. Attól ők még ugyan úgy szeretnek. - mérgelődtem. Sarkon fordultam és kinyitottam az ajtót. Dustint találtam magam előtt. Hallgatózott vagy csak be akart kopogni, hogy minden oké-e?

Tuti, hogy hallgatózott. Nem foglalkoztam vele csak kikerültem és visszamentem a konyhába. Leültem az asztalhoz és elkezdtem enni a reggelit, ami kihülőben volt. Mire Zayn kijött addigra végeztem az evéssel. Elkezdtem mosogatni, kiesett a kezemből a pohár. Darabokra tört és megvágtam a kezem. Zayn ijedten pattant fel a helyéről, amikor hallotta, hogy a pohár földet ért. Felszisszentem, amikor a vér ömleni kezdett a kezemből.

-Add a kezed. - mondta.

-Nem kell a segítséged. Megtudom oldani! Nem vészes. - bementem a fürdőbe és a víz alá helyeztem a kezem. Megkerestem az első segély dobozt és bekentem a kezem majd bekötöttem. Leültem a wcre. Hihetetlen mennyi érzést tud belőlem kiváltani Zayn. Miatta vágtam meg magam, mert mérges vagyok rá, amiért ilyen makacs és csak úgy otthagyná a barátait. Nem ér meg annyita egy veszekedés, hogy elveszìtse Niallt, Louist és Harryt.

Kopogtak az ajtón. -Mi van?

-Dustin vagyok. - mondta, majd benyitott.

-Mond. - varázsoltam magamra egy mosolyt.

-Zayn mondta, hogy megvágtad magad. - vakarta meg a tarkóját. Zavarban van.... mindig ezt csinálja, ha zavarban van.

-Ja, csak figyelmetlenség. - legyintettem.

-De jól vagy?

-Persze. - bólintottam.

Állt ott és nézte a padlót. Soha nem láttam még ilyennek.

-Igeeen? - mosolyogtam rá.

-Ne haragudj a tegnapiért csak tudod, hogy nem bírom ezt a faszfejt. De emiatt nem akarok veled rosszba lenni. - hadarta.

-Én sem! - mosolyogtam rá, hogy megnyugtassam végre. Felkeltem a wcről és odamentem hozzá.

Szét tárta a karját én pedig bele bújtam. Erősen megölelt és megsimogatta a hátam.

-Imádlak kislány! - nevetett.

2014. április 14., hétfő

II. Part 21 - Nem tudsz ellen állni! -

Helló bébik! :) Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, irtó jól estek. És egy óriási ölelés nektek és köszönet, amiért megértitek, hogy nem tudom, rendszereséggel hozni a részeket. Azért próbálkozok kirakni minnél hamarabb, de nem nagyon jön össze. Remélem ez a rész is legalább annyira elnyeri a tetszéseteket, mint az elöző. Kommenteljetek, sok puszi, Daniella. xx

21. rész

-Tudod, hogy mi kell nekem! - mosolyogtam rá és össtekulcsoltam a kezünket.

Már vagy ezerszer láttam ezt a filmet, de még mindig nem unom. Egyszerűen annyira tökéletes az összes rész. Akció, szerelem és kurva jó autók.

-Ilyen kell nekem! - mutattam rá az egyik fekete autóra.

-Az egy mustang.

-Na, nem mondod!? Én is tudom. - forgattam a szemeim.

A nagy kocsiszakértő megszólalt.

-Persze. - mosolygott gúnyosan. Elvette a hasamról a már üres tálat és a földre tette maga mellé.

-Szeretlek. - pusziltam meg az arcát és rá mosolyogtam.

Meglepődve nézett rám, majd egy meleg mosolyt küldött felém és megpuszilta az ajkam. -Én is téged, bébi.

***

-Most nézzük meg a Barátság extrákkal! - ültem fel, amikor vége lett a filmnek.

-Azt már láttuk egy csomószor. - mondta unottan.

-Nyönyönyö! - nyújtottam ki rá a nyelvem.

-Leharapom! - mondta komolysággal a hangjában.

-Neked rosszabb lesz, mint nekem.

-Nem igaz! - bökte meg az oldalam, mire felugrottam.

-De igen! - pöcköltem meg a fülét.

-Az anyádat! - nevetett és elkapta a csípőm.

-Zaaayn! - sikítottam, ahogy egyre jobban húzott maga felé.

-Csak nem félsz? - változtatta el a hangját.

-Ugyan már! Tőled? Pfff. - legyintettem.

Nagy pillogva nézett, majd megsértődött. Lelökött magáról és magára húzta a takarót. Elkezdtem rajta nevetni és odahajoltam a füléhez. Gyengéden megharaptam a fülcimpáját, mire nevetni kezdett. -Nem húzol csőbe! - mosolyogtam rá és megpusziltam.

-Tudod hova kéne menni? - fordult felém.

-Hmm. - feküdtem vissza a helyemre és a kezemmel támasztottam a fejem.

-Vidámpark! - mosolygott.

-Fogadjunk kiakarod próbálni a bazi nagy óriáskereket amit nem rég hoztak ide. - válaszoltam.

-Van bazi nagy óriáskerék? - csodálkozott. Teljesen átment 5 éves szintre. De nagyon aranyosan áll neki. Imádom.

-Ezt akkor elbasztam...- mondtam.

-Felülsz velem! - kacsintott.

-Meg a lófaszt. - veregettem meg a vállát.

-De most miért vagy ilyeeeen? - ajkai lefelé görbültek és kiskutya szemekkel meredt rám.

-Hagyjál! Ez nem fog beválni! Nem fogok felülni veled. Zayn, hallod! Nem fogok. - beszéltem hozzá, de, mint aki kikapcsolt és csak bámult rám.

-Nem fogok megtörni befejezheted. - szóltam rá.

-De bébi! Ne tedd ezt velem! - csúszott közelebb hozzám.

-Ne próbálkozz! - keltem ki az ágyból.

-Naaaa. - mosolygott és követte a példám.

-Nem, nem! - ráztam a fejem. Hátra léptem egy lépést és a falat éreztem meg a hátam mögött.

-Nem tudsz ellen állni. Ismerlek. - suttogta Zayn és egyre közelebb jött.

-Nem török meg. - mondtam nyugodtan. Kezét a tarkomnál felvezetve csúsztatta a hajamba. Kezemet a mellkasára tettem, hogy ne tudjon közelebb jönni. Morgott egyet és elsöpörte a hajamat az útból. Ajkait rányomta a nyakamra és szívni kezdte a bőrt.

-Zayn. - sóhajtottam.

-Szóval...? - vált el a pillanatra a nyakamtól, hogy megtudjon szólalni. -Nem! - erősködtem. Keze a pólóm szegélyét birizgálta, majd felcsúsztatta a kezét. -Tehát? - kérdezte. Egy másik pontot vett célzásba és keze a mellet masszírozta. -Z-ayn. - sóhajtottam ismét és kezdtem beindulni.

-Nem... fogok... - nyögtem a szavakat. Erősebben kezdte szívni a pontot és pedig egyre jobban kezdtem begerjedni.

-Komolyan, hmmn? - duruzsolta a fülembe.

-Halálosan komolyan! - vettem erőt magamon és beletúrtam éjfekete hajába. Kissé hátra húztam a fejét; hogy átvegyem az irányítást.

-Sajnálom édes, de már elmondtam. - pusziltam meg az állát.

-Attól meg kapok puszit ugye? - kezemet kivetten a hajából és karomat a nyaka köré fontam. -Bármikor. - adtam neki egy puszit.
Visszafeküdtünk az ágyba és néztük a tévét. A zöld íjászt adták, ami a kedvenc sorozatom. Zayn már kevésbé favorizálja, összevesztük a távkapcsolón, mert szerinte túlságosan oda vagyok Royért - féltékeny... - ezt pedig Ő nem tűrni. De én nyertem. Megint. Szóval végig néztük a filmet, majd kikapcsoltuk a tévét és összebújva aludtunk el.

Bocsánat, hogy ilyen rövid lett a rész:( legközelebb megpróbálok hosszabbat hozni. Komizz, Komizz!!! Puszi. xx

2014. március 31., hétfő

II. Part 20 - Jelen pillanatban utál. -

Sziasztok, sok késés után meghoztam a 20. részt. A legnagyobb félelmem, hogy nem is maradtak olvasóim:( Aki olvassa a blogot kérlek hagyjatok nyomot magatok után és most CSAK a kommentekre gondolok! Nagyon fontos lenne, hogy tudjam hányan vagyunk! :) Nem mondok semmit a következő résszel kapcsolatban, mert semmi sem biztos.... Jó olvasást. Puszi xx

20. rész

-Undorító vagy! - szóltam és sarkon fordultam és bementem a szobába, ahova Zayn követett.

-Komolyan mondtam, ha kell haza megyek. Nem esik nehezemre. - ült le az ágyra miközben szeme végig rajtam volt.

-Nekem viszont igen. - huppantam le mellé.

Szótlanul ültünk egymás mellett és vártunk, vártuk a csodát, legalább is én. Liam kedveli Zaynt, nem értettem Zayn akkori kiborulását, de mindegy is. Harry viszont most nagyon utálja, mint Dustin. Amit megértek, de ha én tovább tudok lépni ők miért nem? Zayn egyáltalán nem az az agresszív barom állatt típus, ez volt az első és egyben az utolsó is! Felkeltem az ágyról és Zayn ölébe csúsztam, lovagló ülésben. Kajánul mosolyogni kezdett ès megmarkolta a fenekem. - Nem! Egy ideig nem lesz, most jöttél ki a kórházból! - adtam egy csókot a nyakára. -Beindítasz, bébi. - vont közelebb magához.

-Ez nem az én hibám. - mosolyogtam rá.

-Mert az enyém, ugye? - nevetett

-Végűl is. Te választottál! - csíptem az arcát.

Felállt az ágyból, azt hittem elakar indulni valamerre... halk sikoly hagyta el a számat amikor ledobott az ágyra és fölém tornyosult. Mosolyogva figyeltem minden apró mozdulatát. -Csukd be a szemed. - mondta.

-Nem. - kötekedtem.

-Csukd be! - bökött oldalba.

-Nem! - mosolyogtam.

-Jó. - mászott le rólam.

-Gyere vissza. - fogtam meg a kezét.

-Nem. - ült az ágy végében.

-Gyere máááár Zayn! - ültem fel és hozzá bújtam.

-Ellenállok! - szorította össze a szemeit. Mint valami kígyó ugy tekergőztem rajta végig. Végűl az ölében kötöttem ki.

-Menjünk el inkább valahova, mert a végén tényleg letámadlak, mint az oroszlán a prédát. - állt fel az ágyból én pedig egyensúlyomat vesztettem és majdnem megismerkedtem közelebbről a padlóval.

-Belem akarsz harapni? - követtem a példáját.

-Abból nem harapás lenne. - kacsintott.

Megfogtam a kezét és összekulcsoltam a sajátommal. -Menjünk át Liamékhez. - mosolyogtam rá

-Inkább filmezzünk, jó?

Megint kezdi? Mi a franc baja van??

-Én átszeretnék menni. - erősködtem.

-Én meg veled szeretnék lenni. Ma jöttem ki a kórházból és veled szeretnék lenni. - nézett végig rajtam.

-Rendben, de holnap elmegyünk! - jelentettem ki. -Legyen úgy! - mosolygott.

-Válassz ki valami jó filmet én addig hozok popcorn. - engedtem el a kezét és elindultam a konyha felé. Dustin már az asztalnál ült és evett. -Jó étvágyat. - mondtam és kinyitottam a hütőt, hogy kivegyem belőle a Fantát, amit meg is találtam jobb oldali tartóban. Kiemeltem a helyéről és letettem a pulta. Becsuktam a hütő ajtót. -Köszi. - válaszolt a kék szemű hercegem. Nagyon haragszom rá amiért ekkora barom, de attól még ugyan úgy szeretem, mint eddig.

-Nekem is töltenél? - szólt halkan. Bólintottam és benyúltam a konyhaszekrénybe három pohárért, azután beraktam a pattogatott kukoricát a mikróba. Feltöltöttem a poharakat, majd oda adtam Dustinnak az Ő italát.

-Köszönöm. - vette el a kezemből. Nem nézett a szemembe, most vagy szégyelli magát vagy most jelen pillanatban utál... Remélem az első verzió.

Kivettem a popcorn a mikróból, s beleöntöttem egy műanyag edénybe.

-Figyelj...- fodultam Dustin felé. Még mielőtt bárki azt gondolná nem, nem fogok bocsánatot kérni, mert nincs miért.

-Mi van? - felelt teli szájjal.

-Adnál egy pólót és bokszert?

Bólintott, remélem az L-es bokszer jó lesz Zaynre... Mondjuk neki talán kisebb a feneke, mint Dusnak...de várjunk, most ez miért is izgat ennyire??

-Rendben, kösz. - mondtam és megfogtam a poharakat és a tálat. Megindultam a szoba felé ahol már Zaynt egy szál bokszerben és pólóban várt. -Neked mindig le kell venni a nadrágot, ha filmezümk? - forgattam a szemem és felé nyújtottam a poharát. A sajátomat az éjjeli szekrényre tettem és bebújtam Zayn mellé. -Vedd le a nadrágod! Koszos a ruhád és a tiszta ágyneműbe fekszel így be? - kiáltott rám Zayn. Mióta érdekli ez ennyire? Kis tisztaság mániás lett? Mert ha igen, akkor most elfelejtheti ezt a kis szarságát, mert egyszerűen nem tudok együtt élni egy tisztaság mániással.

-Jól van, na! Be ne kapjál már. - húztam le magamról a nadrágot.

-Most már örül a fejed? - emeltem fel a paplant hogy  lássa a lábam. -Tökély! Na de inditsuk a filmet! - vigyorgott és a távkapcsolóért nyúlt.

-Mit nézünk? - kérdeztem izgatottan és oda bújtam mellé. A kaja a hasamon pihent, így mindkettőnk kezére esett.

-Halálos iram 3. - kacsintott és megnyomta a "play" gombot.

2014. március 14., péntek

Helyzetjelentés!

Sziasztok, rettentően szégyellem magam. Majdnem egy hónapja nem hoztam új részt. Te jó ég! Vér ciki.:( De, hogy őszinte legyek nincs ötletem, hogy hogy legyen ez az egész. Összezavarodtam már, hogy mit hova, miért minek. Próbálom kitisztítani magamnak a dolgokat, de nagyon sajnálom, hogy ennyire borzasztó vagyok. Amint tudok írni részt kinn lesz. Remélem megértetek, tényleg sajnálom:( <3 Puszi. xx

2014. február 27., csütörtök

II. Part 19 - Ő a mindenem. -

Sziasztok!:) Köszönöm szépen a komikat, nagyon örültem nekik! Csak így tovább:$ Megint sokat késtem, szerintem... nincs nagyon időm írni, ami elszomorít mert nagyon szeretem ezt a történetet. Remélem nem nagyon haragszotok, ha csak hetente egy részt tudok hozni. Van egy másik blogom is azt itt találhatjátok meg : New Life in L.A ez a blog szintén fiú bandáról szól, amerikaiak és még nem nagyon terjedtek el az országunkban, de szerintem nagyon tehetségesek! :) Visszatérve erre a sztorira, megpróbálom a 20. részt szerdán esetleg pénteken feltenni, de semmi sem biztos. Ne haragudjatok rám, de egyszerűen semmi erőm írni és időm is kevéske. Remélem ettől függetlenül velem maradtok és olvasni fogjátok a blogot! Jó olvasást, puszi x





19. rész

Minden nap bementem hozzá és megszakítottam a külvilággal a kapcsolatot, már 2 hete fekszik. Azt mondják sokat javult az állapota és, hogy napokon belül felébredhet. Louis és Niall bejöttek megnézni, hogy hogy van a barátjuk, nem sokat tudtam nekik mondani mert elkapott a sírógörcs. Nem tudom mi van Dustinnal.... vele is beszélnem kellene, de valahogy azt érzem itt kell maradnom vele. Muszáj itt maradnom és várni azt a pillanatot, amikor felébred. Itt akarok lenni mikor kinyitja a szemét. Látni akarom, hogy mosolyog. Rám, csak is rám. Újra szeretném kezdeni. Mindent törölni és tiszta lappal indítani. Lehet megbolondultam. Egyszerűen rabul ejtett. Mindene vonz, minden érintése megőrjít és nem hagyom, hogy csak úgy itt hagyjon! Szükségem van rá. Szeretném, ha Dustinnal is megjavulna a kapcsolata és elfelejtenénk ezt az egész szarságot.

* 1 héttel később *

Itt ülök az ágya mellett, azt hiszem meg fogok őrülni.

-Ne tedd ezt magaddal! - kezdtem beszélni hozzá. Megfogtam a kezét, majd folytattam. - Nem hagyhatsz itt. Nem hagyhatod itt a családod Zayn! Fontos vagy nekünk és küzdened kell, hogy felépülj. Tudnod kell, hogy 3 hete itt vagyok melletted, próbálok energiát adni valami életet lehelni beléd. Lehet bennem van a hiba... De szükségem van rád, fel kell, hogy épülj! Szeretlek. - suttogtam A könnyek özönleni kezdtek és nem tudtam vissza tartani. Fél órája itt gubbasztok és csak reménykedek, hogy felébred. Felkeltem a székből, hogy hozzak magamnak egy kávét.

-Hova mész?

-Mindjá.... várj mi? - megráztam a buksim és megfordultam. Halvány mosoly látszott arcán és engem figyelt. A szemeim alatt karikák voltak és nem éppen a legszebb pillanatomban ébredt fel. De várjunk csak.. ki érdekel, hogy nézek ki, ha felkelt!?

-Hova mész? - ismételte meg a kérdést. - Gyere ide. - mondta

-Nem. Szólok az orvosnak, hogy felébredtél.- hadartam és rohantam megkeresni a doktort. Szerencsémre, pont belebotlottam.

-Jó napot doktor úr. Zayn felébred. - közöltem vele mosolyogva.

-Nagyszerű, pillanat és jövök! - válaszolt majd eltűnt. Visszasétáltam a kórterembe, de akkor már 2 nővér vette körül Zaynt. Épp a pulzusát nézték és levették róla a gipszet. Azt mondták, hogy 2 héten át vissza kell jönnie gyógytornáztatni a lábát, mert az jót tesz majd neki. A doktor is megjelent, majd feltett pár kérdést.

-Rendben, nos úgy gondolom Ms. Hudson, hogy minden rendben. Nem történt elváltozás, nem esett ki neki semmi, az az a memóriája tökéletes. Saját felelősségre haza menet.

-Értem, nos köszönjük szépen. - bólintottam. A nővérek és a doktor elhagyta a termet. Zayn felöltözött és azt mondta induljunk.

-Nem kell sietned. - szóltam rá, mikor hirtelen megindult.

-Nincs semmi baja a lábamnak. Már összeforrt. - mondta.

-Lehet, de akkor sem kell megerőltetni, most vették le a gipszet. - a kocsikulcsomat kerestem elő, majd bedugtam a zárba és kinyitottam a kocsit. Hátra tettem a táskát és beültem. Becsuktam az ajtót és Zaynre néztem.

-Gyere már ide. - nevetett. Közel húzott magához és megcsókolt.

-Szeretlek. Érted? Bármit megtennék érted! Ne haragudj amiért... szóval, tudod. Nagyon szeretlek Charlotte. Te vagy a legfontosabb nekem. - mondta, majd egy hosszú forró csókot hagyott az ajkaimon.


Haza vezettem és nem érdekelt jelenleg, hogy Dustin mit fog csinálni Zayn itt fog aludni. Ez lesz és kész!
Megfogtam a táskát és felvittem a lakásba

-Dustin! - kiabáltam -Konyha. - válaszolt. -Gyere. - fogtam meg Zayn kezét. Olyan tökéletes, nem tudom, hogy lehet ennyire szeretni embert, de én fülig szerelmes vagyok ebbe a seggfejbe. Mert az, ne kerteljünk. -Tudom, hogy most haragudni fogsz, de... - kezdtem beszélni a nekem háttal álló kék szemű félistennek. A kezében kés volt, épp szeletelte a szalonnát. -Ez meg mi a francot keres itt? - bökött felé a késsel. -Szerintem előbb tedd le a kést. - nyúltam a keze után, hogy elvegyem tőle. -Charlotte, nem kell összevesznetek. Haza megyek. - mosolygott halványan. -Nem, Zayn! Itt maradsz mellettem. - szorítottam meg a kezét. -Nem, nem. Igaza van. Haza kéne mennie. Jaa, bocsi, tényleg. A kocsid szarrá törte és az otthona is az anyjáéknál van. - köpte idegesen a szavakat felém, ami Zaynnek lett címezve. -Ide figyelj Dustin... - Tudom, hogy utálod, sőt gyűlölöd, de szerintem megkapta ami járt neki! -Hahahah, milyen jó vicc. Gyűlölöm? Ugyan! - nevetett -Dustin egy seggfej vagy. -vágtam hozzá -Még mindig jobb nála. - mutatott Zaynre. ps.: Sajnálom, hogy megint rövid lett :(

2014. február 20., csütörtök

II. Part 18 - Hiányzik. -

Sziasztok! Nagyon nagyon röstellem, hogy ennyit kellett várnotok csak farsangra gyakoroltunk az osztállyal és mindig 5 re értem haza. Akkor meg már rohadt fáradt voltam. Holnap lépek fel, szorítsatok nekem. xx Rövid lett a rész mert siettem, mivel most sem volt sok időm és bocsánat ha összecsapott lett :( Kommenteljetek kérlek benneteket! Fontos lenne, Puszi xx







18. rész


-Sajnálom, de nekem mennem kell husi.- nevetett lihegve.

-Jó duma, haverci! Csak nem akarod, hogy leverjen ez csaj - öltöttem ki rá a nyelvem.


-Pffff. Akár mikor leverlek. - röhögött ki

-Nyasgem bitch. - ugrottam a nyakába. Adtam egy puszit az arcára, majd leszálltam róla.

- Majd találkozunk.- kacsintott  és kilépett az ajtón.

Belegondoltam, hogy milyen jó, hogy megtalált a testvérem és nem adta fel könnyen , hogy csak úgy elveszített. Örülök, hogy van nekem és nála nem is kívánhatnék jobb testvért. A javamat akarja és már Zaynnel is megbarátkozott - mondhatni -, de Zayn az önfejűsége miatt és amiért Liam a dutyiba dugta utálja. Zaynnel mindig is jól éreztem magam. Imádok vele lenni és hiányzik... Nagyon hiányzik. Egy űrt érzek magamban amit nem lehet csak úgy kitölteni vagy betömni. Borzasztó fájdalom van bennem pedig csak 3 napja ment el, és kórházban van.... El kell mennem a kórházba! Tudnia kell, hogy rám mindig számíthat. Mindig itt leszek neki, mert olyan egy segg vagyok, hogy vele leszek. Bármikor számíthat rám és ez nem fog változni. Szeretem... Tudom, hogy nem csinálna még egyszer ilyet, mint most. Muszáj látnom Őt! Muszáj elmennem hozzá.  Este 11 óra és már fél óra eltelt azóta, hogy felhívtak.

Átöltöztem  és rohantam is a kocsihoz. Bepattantam és indultam a kórházba. Gyorsan hajtottam, hogy minnél hamarabb benn legyek. Berontottam a recepcióra, ahol kedvesen elutasítottak, hogy merre kell mennem. Először csak az üvegen keresztül néztem. Benn volt nála az orvos. Megvártam míg kijön.

-Jó estét doktor úr.- léptem oda hozzá

-Miben segíthetek?

-Zayn Malikhoz jöttem és szeretném tudni mi is érte Őt.

-Nos, ige. A fiatalember autóbalesetet szenvedett. Kómába esett. Eltört 4 bordája és a bal lába. A feje is sérült, bedagadt az arca. - közölte.

-Rendben. Köszönöm szépen. - az orvos elment én pedig leültem a padra. A könnyeim potyogni kezdtek és nem akartam elhinni amit az orvos mondott nekem 30 másodperccel ezelőtt. Dolgoztam fel a történteket, túl sok volt ez így. Nem érzem valami jól magam. Fáj a fejem. Valakit fel kéne hívnom.

De hol vannak Zayn szülei? Őket miért nem értesítették?

Erőt vettem magamon én benyitottam. Lassan és komótosan haladtam közelebb és közelebb hozzá. Leültem az ágyra és néztem. Az arca be volt kötve és gipszbe volt a lába. Borzasztóan festett. Azt hittem ott kapok sírógörcsöt. Szipogtam, már nem volt nálam annyi zsebkendő... Megfogtam a kezét.

-Hogy lehetsz ekkora seggfej? Utálom, hogy szeretlek. - dünnyögtem neki.

-Ha itt hagysz meg fogok őrülni, belefogok halni, hallod! Meg ne próbálj itt hagyni Zayn! - szorítottam a kezét. - Kérlek. - morzsoltam el még egy könny cseppet. Kopogást hallottam az üveg ajtó mögül.
Egy ismeretlen nő és férfi állt az oldalukon 3 lánnyal. Felkaptam a fejem és megtöröltem az arcom.

Elengedtem Zayn kezét és felkeltem az ágyról. Kisétáltam a folyosóra.

-Mr és Mrs. Malik?- kérdeztem

-Biztos Te vagy Zayn barátnője, ugye? - mosolygott rám. Bólintottam. Honnan tudja?

-Charlotte Hudson.- nyújtottam a kezem és kezet fogtam velük. Zavarban voltam. A szemeim fel voltak dagadva, nem éppen így képzeltem el az első találkozást...

-Ők itt a lányaim. -mutatott rájuk. - Waliyha, Doniya és Safaa.

-Hello. -erőltettem magamra egy mosolyt.

-Hogy van? - túl erősnek mutatja magát, miért ilyen erős? Tisztelem. Mindig is erős jellem akartam lenni, de sajnos sosem jött össze.

Elmondtam nekik amit az orvos mondott, majd mind bementek hozzá egy kicsit.

-Nagyon szép vagy. - mosolygott rám a a legkisebb Malik lány.

-Köszönöm, szerencsés vagy, hogy ilyen tesód van.- simogattam meg a pofiját.

-Te szerencsésebb vagy! Csodálom, hogy mellette vagy, pedig akkora baromságokat művel...- rázta rossz állóan Mr. Malik a fejét.

-Hiába, ha szeretem.

-Sokat mesélt ám rólad. - ült le mellém.

Nagyokat néztem a kijelentésére. Hogy mi van? Én nem is tudok róluk semmit, Ők meg tudnak rólam... Ez elég furcsa.

-Ezt jó hallani.- mosolyogtam

Mrs. Malik kilépett a kórteremből és bementem Wali.

-Tudod, hogy mit akart nem? - ült le a másik oldalamra Zayn anyukája. Fejetem ráztam

-Mit?

-Elakart vinni Indiába. Tudja, hogy nagyon szereted azt a helyet. - mosolygott és lefolyt egy könnycsepp az arcán, amit hamar letörölt.

-Tudja, nagyon szeretem Őt.

-Mondok neked valamit. - támaszkodott a térdére Mr. Malik. - Egyben biztos vagyok... Így lányt még nem szeretett, mint Téged.

Még egyszer sajnálom, hogy rövid lett a rész és hogy későn hoztam :( Remélem ettől függetlenül írtok kommenteket. xx

2014. február 10., hétfő

II. Part 17 - Te lenni keresztanya én gyerekem. -

Sziasztoook :D Remélem örültök, hogy hamarabb hoztam a részt, mint mondtam. Mert ha igen, akkor szeretném látni a kommenteken is. :) A következő részt nem tudom, mikor hozom, de megpróbálom Hétfőre, esetleg Szerdára. De majd még meglátjuk. Pusz, Daniella xx

17. rész

- Mit keresel itt? - nem valami szívélyes fogadtatás, de nem számítottam rà.

-Te is hiányoztál Charlotte. - lépett közelebb, hogy megöleljen, de elléptem. Kérdőn rám nèzett, majd tekintete elsötétűlt.

Meglátta...

-Ki... csinálta... ezt? - fújta ki a levegőt lassan, nehogy felrobbanjon.

-Elestem. - nevettem. - Úgy volt, hogy megpróbáltam görkorizni, elmentünk Zaynnel. Aztan hát szokásomhoz híven, akkorát estem... fúú Te. Pont a pad sarkába, rá is haraptam a nyelvemre. Nagyon fájt. Aztán Zaynnel elmentünk a kórházba, azt mondták csak zúzódott. - mosolyogtam.

Bólintott. Na, bevette? Elég hihető nem? Szerintem az, kezdek vörösödni, miért kémlel ilyen furcsán? Talán még sem vette be? Ahjj....

-Szerinted bevettem? Ennyire hülye nem vagyok Charlotte. - nyomta meg a nevem.

-Ha hiszed, ha nem. Így volt és slussz-passz. - öleltem meg.

Oktatni kéne ezt.

-Mi járatban, mellesleg? - mosolyogtam rá. A telefonom elkezdett rezegni. - Pillanat. - emeltem fel mutató ujjam.

-Gyere fel, itt van Liam. - arrébb vonultam. - Nem tudja, hogy mi van az arcommal szóval maradj csendbe és azt sem tudja, hogy Zayn elment. - rizsáztam.

-Jó, jó. Már itt vagyok az ajtó előtt.
-Gyere be. - csaptam le a telefonom. Magam mellé raktam a pultra és az előttem ülő bátyámnak szenteltem figyelmem.
-Miújság? - kérdezte.

-Sziasztok! - köszönt Harry. Biccentettem neki, hogy ide jöhet. Liammel kezet fogtak majd Harry oda állt mellém. Kezd kínos lenni ez az egész. Nem tudom miért jött Liam, de azt hiszem nem is érdekel nagyon.

***

-Ahh, igen! Az nagyon jó volt. - nevettem.

-Jesszus, már ennyi az idő!? - nézett rá órájára bátyám. Vagy 3 oktávot ugrott a hangja ahogy meglátta mennyit is mutat a szerkentyűje.

-Vick ki fog nyírni. - nevetett. - Főleg, ha nem mondom el miért is jöttem.

-Akkor monddd. - mosolyogtam rá. Harry szorosan ült a hatám mögött. Ő is feszülten figyelte Liamet, hogy mit is akar kibökni.

-Vicky és Én azt gondoltuk, hogy Te és Zayn lehetnétek a keresztszülők. - csapta össze a tenyerét.

Az állam majd leesett, hogy MI VAAN!?

-T-tessék? - csuklott el a hangom.

-Te lenni kereszanya én gyerekem. - magyarázott Liam.

-Oké oké. - fogadtam be amit az előbb mondott. A hátam mögé néztem és Harry már a telefonját babrálta. - Bocs, mennem kell. Sziasztok. - fogott kezet Liammel ismét és elviharzott. Ennek mi baja?

-Nem vagy normális. Te lenni keresztanya én gyerekem? - nevetve boxoltam bele a vállába.

-Héé, vakarcs! - kapta el a kezem és a hátam mögé szorította. Letérdeltem a földre és mikor enyhített szorításán kikaptam a kezem és rálöktem a kanapéra. Rá ugrottam és összeborzoltam a haját.

-Dömper. - nevettem. Ráncsolta a homlokát, nem szereti ha így hívom, pedig 6-7 évesen elég jó súlyban volt.

-Glutty glutty. - nevettem.

-Honnan jönnek ezek a baromságok? - fordított maga alá mire jó ízűen nevetni kezdtem.

-Tudod van a fejed és abba van az agyad. - magyaráztam. - Ja de honnan is tudhatnád? Neked nincsen olyanod! - kezdten ujjal mutogatni rá. -Megharaplak! - fenyegetett

-Ki rakom a netre a supermanes pizsamás képeeeet! - ugrottam le a kanapéről és futni kezdtem. Ő rohant utánam és ha 10x nem futottuk körbe a nappalit akkor egyszer sem.

-Mindenki nyugodjon le a picsába, csak hívnak! - nevettem. Liamnek mutattam hogy álljon le. Ismeretlenről hívtak.

-Háló? - szóltam bele.

-Jó estét. Charlotte Hudsonnel beszélek? - kérdezte egy mély hang.

-Igen, mondja.

-Ön Zayn Malik hozzá tartozója? - kirázott a hideg.

-Igen. Mi történt? - érdeklődtem, kétségbe estem. Ugye nincs semmi baja?

-Autóbalesetet szenvedett, a sürgősségin van Beverly Hillsben a St. George kórházban. - mondta

-Köszönöm szépen az értesítést. Viszlát. - tettem le a telefont.

-Mehet a menet! - mosolyogtam, próbálkoztam

2014. február 5., szerda

II. Part 16 - Charlotte. -

Hellobelló. Naa, csak összejöttek a kommentek :) Örülök ennek, a következő részt szerintem szerdán rakom fel vagy esetleg pénteken, akkor könnyebben jutok géphez. Na de mindegy is itt a rész, remélem tetszeni fog. Legalább annyi kommentet szeretnék látni, mint az előző résznél! Pusz. xx

16. rész

Nagyot mosolyogtam a látványon. Ejha... Lerángattam róla a boxert, s a földre hajítottam. Egyik kezével széjebb nyitotta a lábam, majd az óvszerért nyúlt, a másikkal pedig a hajamba túrt. Megcsókolt és belém helyezte magát. Lassan mozgott, kínzóan lassan. -Harr..- haraptam meg gyengéden a fülét. Felnevetett, kezemet a hátára tettem. Gyorsabb lett, ütemes volt és gyors. Éreztem minden egyes miliméterét magamban. Nyögések hagyták el a számát. A szoba az Ő zihálásától és az én nyögééseimtől zengett. -Ez az.  - hapartam meg alsó ajkam. Harry még az előbbinél is gyorsabban kezdett mozogni, mi ez gépezet!? Mióta nem szexelt? Éreztem, hogy közel vagyok, szét fogok robbanni! Istenem.

-Igeen, Harry. Hmm. - ziháltam. Oda hajolt hozzám és adott az orromra egy puszit. Kezünket összekulcsolta. Még egy lökés, még egy. A hasam szinte szétszakadt. -Ohhhhhh.

Még lökött párat és Ő is velem volt a mennyben. Kihúzta magát belőlem, leszedte a gumit és a mellette lévő fiókból kivett zsepit, s belecsomagolta.

***

Benn feküdtünk az ágyban, Harry keze a csípőmőn pihent, a fejem a mellkasán. Fel-le emeledett, ahogy vette a levegőt. Alszik, nem tudom milyen mélyen, de alszik. Még mindig tökéletes, de mintha valami hiányozna. Kicsi bűmtudatom van, de nem kéne, hogy legyen. Csak hiányérzetem van. Lehet mégis csak bennem van a hiba. Harry egy kicsit mocorgott, majd ásított egyet.

-Jo reggelt. - mosolygott.

Hogy, őszinte legyek, fogalmam sincs mit hisz vagy hogy mi a helyzet. Csak egy éjszaka volt.  Vagy is, nem tudom.

-Neked is. - küldtem felé egy halvány mosolyt. Kikeltem az ágyból és magamra szedtem a tegnapi ruhám. - Haza vinnél? - fordultam felé. Rám nézett, meglepődött. Kiakadt?? Nem tudom mit csináljak. A száj felvan repedve és nem vagyok a nagy szépség királynő. Sírni akartam és egy nagy tál fagylaltot. Karamellásat vagy szedreset.

-Van fagyid? - kérdeztem, még hülyébben nézett rám. Oké, most már teljesen hülyének néz. Elindult a szekrénye felé és magára kapott egy zöld pólót, tökéletesen látszottak a tetkói. Olyan barna bőre van, hogy az indiánok megirigyelhetnék. Na jó, ez hülyeség volt. Akartam egy nagy ölelést. Szükségsem volt valakire akire számíthatok és nem hagy el, mint Z...zayn.
Elkapta a kezem és a fürdőbe húzott. A tükörbe néztem és borzalmas  látvány tárult elém. Majdnem sírva fakadtam. Látott, nem hányta el magát, amit én megfogok tenni helyette is.

-Harry...- fordultam felé. -Hmm?

-Borzalmasan nézek ki.  - nevettem fel kínosan

-Nem drága, dehogy. - adott a homlokomra egy cuppanóst.

Okéé, mégsem volt jó ötlet lefeküdni vele. Kérlek, Harry ne változz meg....

Összeszedtem magam. Haza kelle mennem ruháért, ha itt akarok maradni. -Mehetünk? - kérdezte
Bólintottam. Nem volt nálam semmim, szóval így is úgy is haza kell mennem. Beültünk a kocsiba és Harry elvezetett hozzánk. Kiszálltam, mondtam, hogy maradjon. Nem akartam előtte bőgni ha meglátom Dust. Mikor odaértem az ajtó elé megtorpantam. Akarom én ezt? Ha meglátom Dustint, összeomlok. Az ajtó kinyílt, beléptem rajta. Kopogtam, hogy ne ijesszem meg a lakótársam, akit agyon vertek. Átszaladtam a nappalin és a folyósón voltam, ahol a szobánk volt. Lassam benyitottam hozzá. A tv ment, bedugtam a kezem és intettem. -Charlotte? - hallottam mocorog. Féltem bemenni.

-Bejöhetsz. - mondta.

Beléptem; ahogy mondta. Lehajtottam a fejem. Leültem az ágyra. Az ajtóval szemben ültem, a hátam mögött volt. -Sajnálom, én nem akartam ezt Dustin. Tényleg nem. - kezdtek potyogni a könnyeim. -Hé, shh. Nem probléma.

-Mi az, hogy nem probléma Dustin!? Megütött, nem egyszer! Szét verte a csodás kis pofidat. Feltudod ezt fogni? - keltem ki magamból.

Azt hiszem meg fog jönni...

-Most mi bajod? Nem jelentem fel ha ezen vagy ki akadva. Nem akartam, miattad. Hogy megint a dutyiba kössön ki! - ordított

-Csak miattad. - váltott vissza, normált hangnemre.

Megfordultam. A kezem a szám elé kaptam és bőgni kezdtem. Úgy igaziból, nem mikor elveszik egy kislány barbie babáját. Kitrappoltam a szobából és csapkodni kezdtem. Levertem a vázát a szekrényről. Lesöpörtem az asztal tartalmát a földre. Zengett tőlem az egész épület.

-Arghg! - dühhöngtem

Hirtelen kopogtak. -Gyere! - szipogtam. Gondoltam Harry, ühhüm, hát ekkorát még nem koppantam.

Elfordultam egyből ahogy megláttam. Nem láthatja! És Dustint sem. Harry nem látta hogy fel jön? Szólhatott volna. Istenem segíts.

-Charlotte. - nézett végig a konyhában.

2014. február 2., vasárnap

II. Part 15 - Szeretlek -

Hello Sunshines.:) Komik hova tűntek? :o Elég keveset kaptam. Azért vártam ennyit, hogy hátha több komment jön. Most egy kicsit szomorú vagyok... Tény és való, hogy nem a legjobb lett a rész, de mindegy, nem tudom. Nem akarok kommentárhatárt szabni mert nem kell, csak örülnék, ha több komi jönne:( Nem húzom tovább, Jó olvasást és hagyjatok nyomot! xx

15. rész

Charlotte szemszöge*

-Harry! - nevettem, mikor oda hajolt a nyakamhoz, éreztem a lehelletét a bőrömön. Hamar reagált a testem a hőre és kirázott a hideg. -Pulyka. - nyomott egy puszit az említett testrészre.

-Orángután. Hu-ugh-hu. - viháncoltam. - Kecskeee, mek-mek-mek. - adta ki a hangokat és belecsípett az oldalamba.

-A-aú. - dörzsöltem meg a piros helyet. - Szadista vagy Styles. - pöcköltem meg a mellbimbóját, amit sikeresen kitapintottam a pólón keresztül.

Harrynek megcsörrent a telefonja, bocsánatot kért és lemászott rólam. Felvette a készüléket és beleszólt.

- Cső. Aha, leszarom. Jobban teszi, hogy elment. - ezek a szavak hagyták el a száját. Most Zaynről beszél? Mert ha igen, akkor hov ment? Nem akarom, hogy elmejen. Nem mehet el! Lehetetlen, nem! Nem lehet... Csak azt éreztem, hogy forró könnycseppek folytak végig az arcomon. Próbáltam letörölni őket, de egyre több jött. Hisztérikussabbá váltam. Felkeltem az ágyból és kiszaladtam a folyosóra, onnan pedog be a mosdóba. Ráültem a wc tetőre és magam elé bámultam. Próbáltam negatív dolgokra gondolni vele kapcsolatba. Megütött, egyre többet hisztériázik. Nem foglalkozik velem annyit. Nem szereti a családom - Liamet és Vikyt -. De mégis szeretem. Nem tudnék nélküle élni, nem. De lehet megkellene próbálnom. Nem hiányzom neki, nem kíváncsi rám. Elment, itt hagyott.

-Hé, szépség. - nyitott be Harry a fürdőbe. Leült mellém a padlóra - mert már helyet változtattam - , hogy megnyugtasson. De nem hiszem, hogy most össze fog jönni neki.

Megfogta a kezem és összekulcsolta az övével. Elkapta a csípőm és magára ültetett, pontosan vele szembe.

-A hercegnők nem sírnak. Leesik a koronájuk. - mosolygott és hüvelyujjával felemelte a fejem.

Belenéztem a szemébe, zöld. Szépen csillogtak gyönyörű zöld íriszei. Megakartam érinteni a bőrét. Kezemet felemeltem és megsímitottam az arcát. Meglepődve figyelte a cselekedeteim. Tetszett, úgyhogy nem hagytam abba. Beletúrtam a hajába, kicsit megugrottam a csípőjén, hogy közelebb férkőzzek hozzá. Felnyögött. Elmosolyodtam, Harry Stylest én irányítottam és ez nagyon is bejött. Össze érintettem homlokunk. Két keze a derekamon kötött ki. Szinte sóvárgott, hogy ajkamat az övére tegyem. Megtegyem? Ez nem megcsalás? Hahó, Zayn itt  hagyott. Elment. Nem kell megjátszani a szüzet. Csapj le az ajkaira! - belső hang, azt hittem, hogy ilyen csak a könyvekben vannak...

Eltávolodtam tőle, arca csalódottságot tükrözött, de nem tudta, hogy én még folytatom a kis játékom. Odahajoltam a füléhez és gyengéden megharaptam. -Char...- szorította meg a csípőcsontom. -Hmm, grr. - kuncogtam bele a fülébe.
Nagyon élveztem, hogy azt tehettem vele amit akartam. Rákaptam a nyakára és szívni kezdtem. Hazz alattam vonaglott, amire én fel-le ugráltam rajta. Nem direkt, hanem mert Ő élezte amit én a nyakával művelek. Kezemet felfuttattam a mellkasára, majd vissza a csípőjéhez. Rángatni kezdtem a pólója szélét. Most éreztem,hogy teljesen beindult Elkapta a kezem a hasa aljától, felálltunk - még mindig rajta voltam -, bevitt a szobába és az ágyra dobott. Rám mászott, hümmögött egyet és belepuszilt a nyakamba. Pólója alá nyúltam és simogatni kezdtem a mellkasát. Lerántotta magáról a pólót. Kissé meglepődtem, azt hiszem beindítottam a vadabbik Harryt. Végül is... Ismerem annyira, hogy tudjam bízhatok benne, minden téren. Hagytam, hogy elvegye a szüzességem, azért ez már valami. Letépte rólam is a póló és elhajította a szoba másik végébe.

-Harry -  suttogtam. Közelebb hajolt hozzám és ajkait az enyémnek nyomta. Hű, majdnem olyan szenvedélyes, mint amit Zayntől kaptam az első csókunknál. Harry kezét a csípőmre rakta, Ő maga pedig feljebb csúszott. Kezeim eltévedtek a hajába, meghúztam egy kicsit. Belenyögött a csókunkba, annyira szenvedélyes volt és mintha nem csak lefeküdni akarna velem. Kicsit megrémített ez a gondolat...

Ajkaink elváltak egymástól. - Szeretlek. - adott egy gyors puszit a számra.

Agyam fel sem fogta - vagy csak nem akarta felfogni - mit mondott. Túl gyors. Nem jó ez így.
Közel húztam magamhoz és megcsókoltam. Mintha nem is hallottam volna, mit mondott. Letépe rólam a nadrágot. Babrálni kezdtem az övével, amit sikeresen leszedtem róla, kigomboltam a nadrágját, letólta magának és akkor megláttam a boxerén keresztül a szerszámát.

Ha szeretnétek, hogy leírjam a +18as sztorit 5 komit szeretnék ez alá a rész alá. Puszi, Daniella xx

2014. január 27., hétfő

II. Part 14 - Hazzy -

Hello Édeseim! Nagyon örültem a kommenteknek, de annak mégjobban, hogy tetszett a rész! :3 Nem tudom, szerintem összecsaptam és emiatt szégyellem is magam, de ezt a részt hosszabbra terveztem és remélem ehhez is jön komi! :) Arra szeretnélek kérni titeket, hogy aki olvassa, akár névvel vagy névtelenül komizzon, mert kíváncsi vagyok, hogy hány komment jönne össze! :) Nincs olyan biztonsági cucc rajta szóval könnyen elküldheted telefonról is:) Remélem megleptek:3 Na de jó olvasást! Puszillak beneteket xx

14. rész

Zayn szemszöge*

Ültem az ágyon és azon töprengtem, hogy lehettem képes ilyenre... Olyat bántottam, aki fontos Charlottenak, de valahogy ösztönösen jött. Megakartam leckéztetni, hogy legközelebb ne nyúljon Charlottehoz, de azt hiszem Őt is elvesztettem ezzel. Túl sokat tűrt el már nekem, nem akarom kínozni, nem akarom, hogy kényszerből legyen velem, mert megfélemlítettem avval amit tettem tegnap. Nem merek a szemébe nézni, félek, hogy csalódott - mert köztudott, hogy igen - és nem akar többé látni, nem élne együtt egy szörnyeteggel. Azt hiszem egyedül fogok megöregedni. Nem akarom elveszteni életem Nőjét! Nem akarom, hogy más hozzá érjen, hogy más mondja neki, hogy "Szeretlek". Nem tudnék nélküle létezni...

Az órát vizslattam és már reggel 6 volt. Talán, ha aludtam három órát, de megeshet még sokat is mondtam. Halk kopogás jött az ajtó túl oldaláról. Odanyögtem egy "tessék"-et és Louis lépett be az oldalán Niallal. Összefont karral ballagtak az ágy elé ès lenéztek rám. Tekintetükben csalódottság csillogott némi dühvel rejtve.

-Nem akartam. - dadogtam feléjuk, mint valami kis óvodás. Arcomat a kezembe temettem és vártam, hogy prédikáljanak egy sort. Azonban nem tették. Lehuppantak mellém az ágyra és rám néztek.

-Egy igazi seggfej vagyok igaz? - emelten tekintetem Niallra. Keményen és érzelem mentesen bólintott.

-Haver, ennél jobban én sem baszhattam volna el. - veregetett vállba Louis és "gratulált".

-Szopd ki! - szedtem le kezét magamról.

-Ugye tudod, hogy evvel elrontottál mindent? - mondták egyszerre; mintha már begyakorolták volna.

-Ejha, Ti gondolkodni is tudtuk? Aztaaa! - álltam fel az ágyból és az ajtó felé vettem az irányt.

-Hova - hova fiatalember? - jöttek utánam.

-El. Elmegyek innen, mindenkinek jobb lesz. - nyúltam a kocsikulcsért.

-Attól nem lesz megoldva semmi Zayn! - kiabált utánam Niall.
Középső ujjam az égbe emeltem, majd intettem nekik.

***

Harry szemszöge*

Charlotte elaludt az ágyamban miután erőltettem belé egy kis ételt, érdekes módón, mikor megette az első adagot akkor kért repetát. Talán mégsem vagyok olyan förtelmes szakács. Nem mintha a pundigos tejbe rizs akkora teljesítmény lenne, de Charlottenak ízlett. A többi lényegtelen. Bementem a szobámba, hogy rá nézzek, ebben a 20 percben talán ha tízszer nem néztem rá, akkor egyszersem! Még mindig az ágyon feküdt és az egyik párnát szorongatta. Szipogott, ujj begyei elfehéredtek, kissé ringatózott, de a szeme csukva volt. Ellenben az elmondtakkal, nem beszélt. Vajon most fenn van vagy nem? Beljebb léptem ès oda feküdtem mellé. Kifli pózban feküdtünk, kezem rátettem a derekára. Motyogott. : - Nem akarlak látni. Ne érj hozzám! Menj innen! - nem értettem mi a baja. Most miért lett ilyen?? Nem is csináltam semmit.

-Hagyjál Zayn! - motyogta hangosabban és jobban ringatózott. Rugdosódni kezdett én pedig eltávolodtam tőle.

-Lottie. Hé, édesem. - simítottam meg az arcát; kifolyt belőle egy könnycsepp, majd megszólalt. A szeme még mindg csukva volt és ugy beszélt.

- Hazzy. Gyere közelebb. - tárta szét a karját. Nem is emlékszem, mikor mondta, hogy Hazzy... Egyedül Ő volt az aki így hív(ott), ami a mai napig nem változott. A többieknek csak Harry, Hazz, Hazza. Semmi több, semmi más. Viszont Charlotte..

Ő teljesen más.:$

Eleget tettem kérésének és elé feküdtem. Arcunkat pár centi választotta el. Megsimította az arcom és elkezdett játszani a hajammal. Lassan kinyitotta szemeit, oly' lassúsaggal, mintha félne a látványomtól. Ennyire nem vagyok ronda...

-Senki nem hívott így, Hazzy. - mosolygott rám. - Ugye tudod, hogy elmehetsz a fenébe? - mosolygott, de ez olyan fájdalmas mosoly volt.

-Tudom. Sajnálom, de jobb később, mint soha. Most itt vagyok és leszek. Mindig. - böktem meg az orra hegyét.

-Mennyi az idő? - vette ki a kezét a hajamból. - Délután öt óra, szeretnél csinálni valamit, bogyó?

-Harry állj le! - nevetett. - Már nem vagyok bogyó! - nevetett és meglökte a vállam.

-De igen, az vagy! - öltöttem ki a nyelvemet rá. - Levágom! - próbált fenyegetni, miközben arcán egy levakarhatatlan mosoly csücsült.

-Harry Styles! Szemét vagy. - borzolta össze tincseim, elkaptam a kezét és összefogtam a másikkal.
-Nem fogom hagyni magad Hazz. - nevetett. Megcsiziktem a hasát, Ő pedig alattam vonaglott. Visított, nevetett, elképzelhetetlennek gondolható hangok hagyták egy a száját. Lábait a csípőm köré fogta, majd egy kicsit megszorított.

Abba hagytam egy pillanatra a csiklandozást és belenéztem barna íriszeibe. Csillogtak, talán mostmár a jó kedvtől, mosolya őszinte volt és jó volt látni, hogy ennyi idő után ismét miattam mosolyog.

Dustin szemszöge*

- Nem Anya, jól vagyok. Egy kicsit fáj a fejem, de minden oké. - próbáltam nyugtatni az anyukám.

-Charlotte is veled volt?

- Nem. - intèztem felé egy rövid választ.

Még csacsogtunk pár szót, majd vonalat bontottunk. Ledobtam magam az ágyra és egy kis jég kíséretében elkezdtem tévézni.

Hogy miért nem vagyok ideges??

Mert részben megérdemeltem amiért történk egy s más Nashvilleben, de ha a karrierem elkezd lefelé menetelni, feljelentem a kis parasztot. Amúgy sem volt a szívem csücske, de mellesleg simán elverhettem volna. Csakhogy Én(!!) gondolok Charlottera nem úgy, mint egyesek... És még meg is ütötte. Nem tudom, hogy hol van vagy kivel, de nem is akarom tudni..
Nem akarom, hogy így lásson. Elég volt neki az amit látott. Nem kell kontrázni.

Viszont remélem, hogy a seggarc jól elásta magát Charlottenál és végre megjön az én csajszim esze. Tisztában vagyok avval a ténnyel, hogy nem jövök be neki úgy, de akkor legyen mással boldog csak ne evvel a vadkannal. 

Remélem tetszett a rész ès kapok kommenteket:3 A következő részt megpróbálom meg a héten megírni és feltenni vasárnap:) Puszi, Daniella x